szorolap_XVII_bikaverunnep

Egri Bikavér Ünnep

2013-06-25

Kedves Vendégeink!
Az Egri Bikavér Ünnep egy életérzés, melyet csak a helyszínen lehet átélni és megtapasztalni. Összegyűlünk, jó zene mellett kóstolgatjuk kiváló borainkat,
egyszerűen csak jól érezzük magunkat, idén immár tizenhetedik alkalommal. Évről évre fontos alkalom ez, hiszen amellett, hogy Eger város legnagyobb rendezvénye, az Egri Bikavér és most már az Egri Csillag isaz Egri borvidék legismertebb bormárkája.

A feljegyzések szerint 100 éve, 1912-ben jelent meg először a bikavért adó szőlőfajták leírása.Grőber Jenő egri szőlősgazda a múlt század elején alkotta meg az Egri bikavért, hogy megmutassa Eger sokszínű borvidékén termő vörös borok szépségét, erejét, s velejét. A jól csengő név és a válogatott fajták szabályozott házasításával készülő bor meghozta a várt eredményt: a bikavér a borvidék legismertebb márkaneve lett. Az elmúlt száz évben azonban a bikavérnek, mint ahogy a magyar bornak általában, voltak rossz évtizedei. A rendszerváltás után újjáéledt egri borászatok az elmúlt két évtizedben azonban sokat tettek a márkanév régi rangjának visszaállításáért. Sok minden történt, hogy a mai kor fogyasztói ismét elismerjék: a gondosan összeállított egri bikavér nagy minőségű, remek bor, mely élve a házasítás végtelen lehetőségével ezerarcú, mégis jellegzetesen egri.

Egri csillag. Az egri fehér borok a vörösökhöz hasonlóan, lendületes savakkal és gyümölcsös zamatokkal adják vissza az itt honos fajták és a termőhely harmóniáját. Az újra szép teljesítményt nyújtó bikavérek és egyéb vörösborok mellett a fehér borok talán mégsem kaptak kellő figyelmet. Az egri borásztársadalom száz év elteltével ezért elérkezettnek az időt, hogy megkeresse a bikavér fehér párját. Megtalálta, és megszületett az Egri Csillag, melynek névadója éppen a tavalyi Bikavér Ünnepen volt. A fehér házasítás a kárpát-medencei fajtákra: a furmintra, a hárslevelűre, a leánykára, a királyleánykára, a zengőre és a zenitre épül a bikavérhez hasonló, nagy reményekkel.

Régi és közkedvelt hagyománya a Bikavér Ünnepnek, hogy a borokhoz Eger és a környék legjobb konyhái készítik az egyedi alkalomra komponált ételeket. Egy bikavér, egy egri étel, igazi borgasztronómiai gála. Idén is az új, kitágított helyszínen, az Érsekkert árnyas, zöld miliőjében kerül megrendezésre a borünnep, amely az előző években már elnyerte vendégeink tetszését. A tavalyi év generációs áttörést hozott, így szinte minden korosztály és a családok is képviseltették magukat. Vendégeink létszáma és igényei alapján az Érsekkerti tó mögötti területen az Egri Csillag terasz régi-új színfoltja lesz az eseménynek.

A rendezvényen köszöntjük Eger kiemelkedő szőlő- és bortermelőit, gasztronómusait, emellett lesz ”bikavéradás”, a kicsiknek kisállat simogató, a nagyoknak hideg csillag- és rozé fröccs teszi emlékezetessé a hétvégét. Két színpadon négy napig sokszínű zenei kínálat, páratlan hangulat, kézműves termékek, önfeledt szórakozás várja vendégeinket.

További izgalmas részletek a www.facebook.com/egribikaverunnep oldalakon találhatók.

Az Egri Csillag legendája

Kövesd az egri csillagot!

Senkit sem lephet meg igazán, hogy az Egri Csillag története egészen a török időkig vezethető vissza. A legendát kutatva bukkantam rá Eger egyik legjobb ismerője, Türk Frigyes egy 1903-as írására, melyben megemlíti, hogy a Nagy-Egeden és környékén, a város északkeleti végein lévő szőlőkben valaha őrkunyhók álltak. Az egyik őrkunyhó romja a mai napig létezik az Ostoros melletti előhegyen: a régről itt maradt objektumot ma is Csúnyamunkának hívják a környékbeliek. Türk leírása szerint ezek az őrházak éjjel fáklyákkal voltak kivilágítva, így téve beláthatóvá a területet. Az őrkunyhók éjszakai fényének így védelmi és útjelző funkciója is volt.

Ez azért volt fontos, mert ez az előhegy vezetett be – és vezet be ma is – Ostoros felől az egri borvidék egyik nagy völgyébe, az Almagyar- és a Sík-hegy vonulatába. Az út aztán folytatódik az Eged mentén a Bükkön át, az őrkunyhók tulajdonképpen egy kereskedelmi útvonal fontos pontjait jelölték az Alföldről és az északi hegyek felől utazónak egyaránt. Az út mentén pedig bor, gabona és textiláru cserélt gazdát. Az Almagyar-, Sík-hegy völgyében folyó Csurgó-patak annak idején a Nagy-Eged egy kis tavát táplálta, a tó vize pedig a lovakat, jószágokat itatta.

Az akkoriban hosszú ideig eltartó utazást mifelénk sokszor éjszaka sem hagyták abba. Tehették is, mert amikor Eger határához értek a sötét éjszakákban, az Eged-hegy szőlőinek őrkunyhói világítva mutatták az utat. A gyakran boroshordókkal megrakott szekerek így kényelmesen és biztonságosan közlekedhettek évszázadokon keresztül Eger határában, ráadásul nagyobb fizikai megterhelés nélkül, hiszen a lovak szinte végig laposon poroszkálhattak, egészen a hegyekig.

Az utasbarát jelzőfényeknek híre ment országszerte. Akkoriban terjedt el ez a mondás, hogy ha Egerbe utazol, kövesd az egri csillagot!

Ifj. Csutorás Ferenc

Jó szórakozást kívánunk!

Eger Város Hegyközsége